Tíz emberből nyolcan biztosan állítják, hogy az izzólámpát Thomas Alva Edison találta fel.
A városi legenda szerint 1879. karácsonyán saján házában mutatta be találmányát, mely közel 13 órán keresztül üzemelt.
Azt már kevesebben tudják, hogy egy brit feltaláló, Joseph Wilson Swan már 1860-ban is képes volt hasonló bemutatóra. Swan lámpája viszont csak rövid üzemidővel bírt. Ennek oka a búra vákuum minősége illetve az áramforrás hiánya. Tudvalevő, hogy annak idején még nem állt rendelkezésre váltakozó áram.
További, a világítás történetét feldolgozó információk részletei megtekinthetők (ajánlott irodalom!!!) -
A VILÁGÍTÁS FELJŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETE címmel. Mindenkinek javaslom! (A lap új oldalon jelenik meg)
A hagyományos izzólámpa egyszerű felépítésének is köszönheti a népszerűségét. (A köznyelv villanykörtének is nevezte, mely a gyümölcs formájára való hasonlóságára utal.) Jól elkülöníthetően 3 részbő áll: alul a menetes rész az érintkezővel, rajta az üvegbúra, ebben került rögzítésre az üveg állvány, amiből a kiálló tartók közé helyezik az izzószálat.
A menetes rész: saját menettípust kapott, Edison nevéből származtatott E-xx jelöléssel. (Az xx a méretre utal: E-14, E-27, E-40)
A búra üvegből készül, többnyire lágyüvegből. Egy eljárással légtelenítik, és semleges gázzal (argon, nitrogén) töltik meg, hogy óvja az izzószálat az oxidálódástól. Alakját és színét tekintve elég széles a repertoár. (gyertya, cseresznye, spot, opál...)
Az izzószál anyaga többnyire wolfram, vagy molibdén. A spirálozás történhet - teljesítménytől függően - szimpla (egyszeres) illetve dupla (kétszeres) kivitelben. A működési elv nagyon egyszerű: A villamos áram hatására az izzószál melegszik és ilyenkor elektromágneses rezgéseket bocsájt ki, így jön létre a látható fény. (A fénytani alapok nem képezik e bemutató anyagát, de érdemes tájékozódni az interneten való kereséssel!)
Sajnos a hő miatt az izzólámpa üzemideje néhány ezer óra. A másik hátránya: a fényhasznosítás. A bevezetett villamos energia 4-5%-át alakítja át fényenergiává, a többi hő formájában veszteség lesz. (Arra még nem gondolt senki, hogy izzólámpával melegítse fel a lakást. A melegedés egyébként is káros a környezetre glóbálisan. Az EU. ezért is szeretné visszaszorítani a hagyományos izzókat a gyártásban, hiszen az izzó fényforrás és nem hőforrás.)
(Talán ez is az oka, hogy lassan eltűnik a boltokból.) A legnagyobb előnye, hogy tömeggyártásban olcsó volt az előállítás.
Magát az izzólámpát nem kell szerelni. Elég a foglalat méretének megfelelő izzót "betekerni" a kapcsolóval üzembe is helyezhető. Viszont néhány dologra ügyelni kell, ha a foglalatot szereljük. Az izzólámpa fenékérintkezőjére a kapcsolótól jövő fázisvezetőt (kapcsolt fázist) kell kötni, az oldalérintkezőre, amit az izzó menetes része fogad , a nullavezetőt. Ennek biztonsági oka van. (Áramütés)
A jól megválasztott lámpatest nagyobb komfortérzetet ad. Egyre elterjedtebb a helyi világítás alkalmazása, pl: az olvasó-lámpa. A teljesítménytő függően max. 60W-ig alkalmazható műanyag foglalat, de nagyobb teljesítménynél már porcelán foglalatba kell helyezni az izzót. (Lassan kiszorul a piacról a nagyobb teljesítményű izzó, így a gyártók gyorsan áttérnek más jellegű világító berendezések gyártására.)