Oersted eredeti kisérletében az áramforrás egy vegyi oldat volt, mai nevén elektrolit. Ezt az elektrotechnika az áram vegyi hatása címmel tárgyalja. (Tudományosabb meghatározással ez elektrokémia) A program, az egyszerűség kedvéért egy elemmel táplálja az áramkört, ami szintén kémiai reakción alapul. Az ilyen tipusú elemeket szárazelemnek nevezzük, melyek lehetnek különbözőek, de alapösszetevőik azonosak. Nézzük mik ezek?!
A két kivezetést - szakmailag - anódnak és katódnak, együttesen elektródáknak nevezzük. Az anód az az elektróda, amelyben a kémiai reakció során oxidáció zajlik, a katód az az elektróda, amelyen az elektrokémiai reakció során redukció megy végbe. Hogy az elektródák ne érjenek össze, szálas szövettel választják el egymástól.
A katód mangán-dioxid és szén keveréke, az anód porított fémes cink. Kell még egy olyan közeg, mely közvetíti az ionáramot, ami vizes nátrium-hidroxid-oldat. A kivezetéseket - szakmai elnevezéssel kollektort - egyszerű rézszálból készítik.
Az elemek csoportján belül több fajta, más-más kémiai összetevőkből elkészített elemeket különböztetünk meg, például: széncink (féltartós), alkáli (tartós), lítium, higanymentes cink-levegő (hallókészülékelemek), higanymentes ezüst-oxid (óraelem) stb.
A villamos energia tárolása a mai napig kutatás tárgya, hiszen a fosszilis energiahordozók készlete(i) kimerülőben vannak. Ezek pótlásának egyik alternatívája az elem (akkumulátor). Az elem története 1798-as évekre vezethető vissza, amikor Alessandro Volta megépítette első „Volta-oszlopát”. Talán innen tekinthető az elektrotechnika fejlődése és ez a fejlődés a mai napig is tart.
Az iránytű felfedezése nem köthető egy személyhez, mert nincsenek róla írásos feljegyzések. (Bizonyos kínai leírások említik ugyan Huang-ti császárt, aki Kr. e. 2700-ban uralkodott, de bizonyíték nincs rá.) Egy biztos, hogy kínai utazók alkalmazták. Az előzmények ellenére egy városi legenda szerint Kínában egy ember valamiféle mágneskődarabot talált a földön, amit szalmaszálra helyezett és azt vette észre, hogy az mindig egy irányba állt, bármerre is forgatta a vizes-edényt. Rájöttek aztán, hogy ez a mutatott irány nem egyezik a napnyugta - napkelte iránnyal, amit szinte szemmel is be lehetett mérni. A mágnesvaskő iránya a kelet-nyugat irányával derékszöget zárt be. Ezzel az "új" eszközzel pontosabban tudták meghatározni az az irányt, amerre például a karavánoknak menniük kellett.
Európába a korai arab karavánok hozták e felfedezést. Nagyobb áttörést Flavio Giola olasz hajós ért el, aki egy mágnestűt egy függőleges tengelyre szerelte és dobozba is tette. E szerkezetet hajója középvonalába szerelte, amit jelölt is, és ezzel sokkal pontosabban tudta az irány tartani. A sok évszázados fejlődés azonban az alapokhoz már nem sokat tudott hozzátenni.
Az iránytű irányszöget nem képes meghatározni. Ehhez már viszonylag modernebb készülék kell, ez a tájoló. Az iránytű mindig az északi pólus felé mutat.
(Érdemes megjegyezni, hogy a Föld pólusai fordítottak, Tehát ami "lent van" az a mágneses északi pólus, és ami "fent" az pedig a déli pólus. De a téképészek az ábrázolás-módok szerint a lap(ok) tetejét határozták meg Északi iránynak, tehát a mágnestű az északi sark felé mutat, ami mágneses szempontból a Föld déli pólusa.)
Az iránytű felfedezése nem köthető egy személyhez, mert nincsenek róla írásos feljegyzések. (Bizonyos kínai leírások említik ugyan Huang-ti császárt, aki Kr. e. 2700-ban uralkodott, de bizonyíték nincs rá.) Egy biztos, hogy kínai utazók alkalmazták. Az előzmények ellenére egy városi legenda szerint Kínában egy ember valamiféle mágneskődarabot talált a földön, amit szalmaszálra helyezett és azt vette észre, hogy az mindig egy irányba állt, bármerre is forgatta a vizes-edényt. Rájöttek aztán, hogy ez a mutatott irány nem egyezik a napnyugta - napkelte iránnyal, amit szinte szemmel is be lehetett mérni. A mágnesvaskő iránya a kelet-nyugat irányával derékszöget zárt be. Ezzel az "új" eszközzel pontosabban tudták meghatározni az az irányt, amerre például a karavánoknak menniük kellett.
Európába a korai arab karavánok hozták e felfedezést. Nagyobb áttörést Flavio Giola olasz hajós ért el, aki egy mágnestűt egy függőleges tengelyre szerelte és dobozba is tette. E szerkezetet hajója középvonalába szerelte, amit jelölt is, és ezzel sokkal pontosabban tudta az irány tartani. A sok évszázados fejlődés azonban az alapokhoz már nem sokat tudott hozzátenni.
Az iránytű irányszöget nem képes meghatározni. Ehhez már viszonylag modernebb készülék kell, ez a tájoló. Az iránytű mindig az északi pólus felé mutat.
(Érdemes megjegyezni, hogy a Föld pólusai fordítottak, Tehát ami "lent van" az a mágneses északi pólus, és ami "fent" az pedig a déli pólus. De a téképészek az ábrázolás-módok szerint a lap(ok) tetejét határozták meg Északi iránynak, tehát a mágnestű az északi sark felé mutat, ami mágneses szempontból a Föld déli pólusa.)
Ezen interaktív prezentáció is mutatja, hogy az áramkörben folyó áramnak van mágneses tere. Ennek oka egyszerűen a mozgó töltésekben keresendő. A mágneses tér síkjának iránya az áram irányával derékszöget zár be. Igen ám, de a mágneses térnek magának is van iránya. Ezt a jobbkéz-szabállyal lehet a legkönnyebben meghatározni. (lásd kép)
Ha a hüvelykujjunk az áram irányába mutat, akkor a többi ujjunk záródó iránya mutatja meg a mágneses tér irányát. A prezentáció ezt a mágneses tér forgásával szemlélteti. E mágneses tér jellemzője, hogy erőhatása is van, mely függ az áram erősségétől. Ezen erőhatás lép kölcsönbe az iránytű mágneses terével, mely ennek hatására elfordul.
1777. augusztus 14-én Rudkjöbing-ben (Dánia) látta meg a napvilágot. 1794-ben megszerezte a gyógyszerész-képesítést, majd az orvosi karon doktorált. 1806-ban a koppenhágai egyetem tanára, majd az 1829-ben alapított politechnikai iskola első igazgatója lett. 1820-ban egy híressé vált kísérlete során felfedezte az elektromos áram által létrehozott mágneses erőteret. (Jelen prezentáció is erről szól) A jelenségre először az olasz Gain Domenico hívta fel a figyelmet 1802-ben, de bejelentése visszhang nélkül maradt.
1820. július 21-én Oersted észrevette, hogy ha az iránytű közelében levő vezetőben áram indul, vagy megszakad, az addig nyugton levő mágnestű kilendül. Ebből az egyszerűnek látszó jelenségből bontakozott ki jóformán az egész elektrotechnika. (Ez némi túlzás, hiszen minek tekinthetnénk akkor Alessandro Volta Galvani téves következtetése után megalkotott Volta-oszlopát?! - a szerző) Oersted még azt is megfigyelte, hogy a kitérés iránya az áram irányától függ. Az alábbi képen Oersted bemutatója látható kisérlet közben. Érdemes megfigyelni, hogy az áramforrás egy vegyi oldat, ami elektromosságot állít elő.
1851-ben halt meg, sírja a koppenhágai Assistens temetőben látható.
Az alkalmazás megfelelő megjelenítéséhez legalább WebGL 1.0, vagy annál magasabb verzióval rendelkező böngésző szükséges. A teszt Linux Mint és Windows 10 operációs rendszereken történtek, elsősorban a Firefox, a Chrome és az Edge alkalmazással, ahol gond nélkül futott a program. Amely böngésző megfelelően engedte a különböző mobil-készülékek megjelenítését, azok közül elsősorban az S6, S9 készülékek semmilyen gondot nem okoztak.
A kezelésről:
<
(Mobil készülékeken a drag funkció le van tiltva!)
Az alkalmazás egy egyszerű áramkört mutat. A kapcsoló ON állása indítja az eseményeket és OFF állással kapcsolható ki. Minden villogó körvonalas objektumra kattintás/érintés újabb információt ad a felhasználónak popup (felugró) ablakban. Amennyiben bármilyen kérdés merülne fel a használattal, vagy e programmal kapcsolatban, e-mail-ben kérnék tájékoztatást, vagy az iskolában személyesen beszéljük meg. - blenderkucko@gmail.com - Köszönöm.
Szabó István mérnöktanár (villamosmérnök) - 2020.